Egy leállt targonca elsőre műszaki problémának tűnik. Valójában üzleti kockázat: csúszik a komissiózás, torlódik a raktár, megáll a be- és kitárolás, borulnak a kiszállítási idők. A veszteség ritkán egyetlen tételként jelenik meg, mégis naponta termeli a költséget: túlóra, kapkodás, hibázás, vevői reklamáció, belső feszültség.
Targonca vásárlásnál a felelősség is „megvételre kerül”: karbantartási fegyelem, alkatrész-ellátás, szervizszervezés, váratlan meghibásodások kezelése. Ha nincs cseregép, a teljes folyamat sérül. Minél nagyobb a flotta, annál több a kockázati pont – és annál nehezebb az üzemeltetés költségeit valósan tervezni.
A működés biztonsága akkor lesz stabil, ha a fókusz nem a tulajdonon, hanem a rendelkezésre álláson van. Üzemeltetési szerződéssel a cél az, hogy a targoncák folyamatosan dolgozzanak: tervezett karbantartások, gyors hibaelhárítás, szükség esetén csere-megoldások és kontrollált üzemeltetési költségek mentén. Ez kiszámíthatóbbá teszi a raktári és üzemi teljesítményt.
A vásárlás leköti a tőkét, miközben az állásidő kockázata megmarad. Üzemeltetési modellben a költség inkább működési oldalra kerül, és a cél a kiesések minimalizálása. Nem az a kérdés, kié a gép, hanem az, hogy amikor csúcsidő van, működik-e. Üzletileg ez a különbség a „van targoncánk” és a „van kapacitásunk” között.
A TWS célja, hogy az anyagmozgatás ne legyen bizonytalansági tényező. Flotta- és üzemeltetési szerződéssel a vállalat a működésre fókuszálhat, miközben a rendelkezésre állás, a karbantartási rend és a gyors reakció szervezetten, egy kézben kezelhető. Ha az állásidő üzleti kockázat, akkor a megoldás is üzleti döntés: üzemeltetés a vásárlás helyett.
Ne az állásidő költségeivel számoljon utólag. Válasszon flotta- és üzemeltetési szerződést, ahol a rendelkezésre állás nem ígéret, hanem vállalt felelősség.
